Magyarországon a méhnyakrák okozta halálozás – összehasonlítva más daganatok haláloki szerepével – viszonylag nem magas. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2001-ben 539 asszony halt meg méhnyakrák miatt. A halálesetek száma hosszú évek óta ezen a szinten ingadozik; ugyanezen idő alatt azokban az országokban, ahol a cytológiai vizsgálatot is alkalmazó lakosságszűrést szervezetten működtetik, a méhnyakrák okozta halálozás jelentősen, 40-60%-kal csökkent. A szervezett szűrővizsgálatban rejlő lehetőségek kihasználása a méhnyakrák okozta halálozás mérséklésére az egészségügyi ellátórendszer erkölcsi kötelessége, ezért vált a népegészségügyi onkológiai nőgyógyászati szűrővizsgálat (méhnyakszűrés) a Nemzeti Népegészségügyi Program egyik megvalósítandó célkitűzésévé. Az egészségpolitikai döntésekre mértékadó nemzetközi szervezetek (WHO/IARC, UICC, EU „Europe against Cancer”) ajánlásait követő, cytológiai kenetvizsgálatra alapozott, szervezett lakossági szűrőprogramok eredményessége – az invazív méhnyakrákban megbetegedettek és meghaltak számának csökkenésével mérve – bizonyított.

A program elsődleges célja: felismerni és kezelni a méhnyak rákmegelőző állapotait és korai invazív rákját, ezáltal csökkenteni az invazív méhnyakrák előfordulását, és a méhnyakrák okozta halálozást az életkor alapján veszélyeztetettnek minősülő céllakosságban.

Egyéb kóros elváltozások (a szeméremtest, a hüvely, a méhtest és a petefészkek jó- és rosszindulatú daganatai, valamint a kismedence gyulladásos, hormonális, vagy süllyedéses elváltozásaira utaló jelek) felismerése a nőgyógyászati orvos-beteg találkozás hasznos mellékterméke lehet.

A szűrővizsgálatok céllakossága és a szűrővizsgálatok megismétlésének gyakorisága: epidemiológiai és daganatbiológiai bizonyítékok alapján a lakossági szűrőprogram feladata a 25-65 év közötti nők periodikus (egyszeri negatív szűrővizsgálatát követően 3 évenkénti) szűrővizsgálata, mert ez a gyakorlat maximális védettséget biztosít a méhnyakrák keletkezésével szemben.