Az élelmiszereknél felhasznált adalékanyagok megjelölésénél itthon eddig - ha egyáltalán megadták - általában azok technológiai rendeltetésére utaltak (készült: mesterségesen "színezék", "állományjavító", "ízesítőanyag", "emulzióképző" stb. felhasználásával).

A felhasznált adalékanyagok pontos (kémiai) elnevezésével illetve az ahhoz kapcsolt ún. E-számokkal eddig elsősorban az Európai Únió (EU) országaiból érkezett élelmiszerek csomagolásain találkozhattak az arra kíváncsiak.

Az EU az 1960-as években dolgozta ki a tagállamaiban engedélyezett adalékanyagok azonosító rendszerét. Tehát minden adalék kapott egy E-számot. Ennek elsődleges oka ugyan a kémiai elnevezések különféle értelmezési nehézségeinek elkerülése volt, de elterjedésükben nagy szerepet kaptak az erősődő fogyasztóvédelmi követelések is. Eredetileg négy adalékcsoportra szabályoztak:

• E-100-tól kezdődő számokkal jelölték a természetes és mesterséges színezékeket
• E-200-tól sorolták be a különféle tartósítószereket
• E-300-tól jelölték az antidoxidánsokat, az emulégeátorokat és a savanyítószereket
• E-400-tól kezdődtek a sűrítőanyagok, zselésítőszerek stb.

Az élelmiszeripari technológiák fejlődése(?) az évek során hihetetlen mértékben felduzzasztotta az új adalékanyagok számát. Az adalékcsoport elnevezések főszabályként ugyan most is érvényesek, az adalékanyagok azonban hamarosan túllépték a számukra szabott kereteket (jelenleg több, mint 700 engedélyezett adalékanyagot használnak fel). A besorolást (beazonosítást) bonyolítja az is, hogy jócskán vannak adalékanyagok, melyek többféle technológiai célból is felhasználhatóak. Az új magyar élelmiszertörvény, annak végrehajtási rendelete (és a kapcsolódó jogszabályok) - az EU-hoz igazodóan - ma már nálunk is kötelőzően írja elő az élelmiszereknél felhasznált anyagok, aromák és adalékanyagok pontos feltüntetését. A felhasznált anyagokat a "receptúra szerinti csökkenő sorrendben" kell felsorolni. A termékismertetőn tehát a legnagyobb súlyarányban szereplő anyag van a lista elején, a legkisebb arányban felhasznált pedig a végén.

Az adalékanyagok megjelölésének a felhasználás elsődleges céljához és a Magyar Élelmiszerkönyv előírásaihoz kell igazodnia. Ez utóbbiak visszautalnak a EU jogi normáira, ami azt jelenti, hogy mi is elfogadtuk és 1996. január 1-vel bevezettük az adalékanyagok jelölésére és gyors azonosítására alkalmas E-számrendszert. Egyelőre még csak a jelölési rendszert vettük át - ami nem jelenti azt, hogy az EU-ban engedélyezett adalékok szabad utat kaptak volna nálunk. A helyzet ugyanis az, hogy a (még) hatályos magyar szabvány a hazai gyártóknak az EU-nál jóval kevesebb adalékanyag felhasználását enged. Ez sajnos csak az EU-csatlakozásunkig marad így, hiszen belépésünk feltétele az ottani előírások (adalékfajták + határértékek) azonnali átvétele...

A gyakorlatban egyébként a "nyugati" import-élelmiszerekkel már most is sok "úniós adalékanyagot" is nyelhetünk. A fentiek miatt ezért láttuk jónak, ha füzetkénkben a teljes listát közöljük.

Az adalékanyagok megjelenése elsősorban az élelmiszerek ipari méretű feldolgozásához, a nemzetközivé vált élelmiszerpiachoz kapcsolódik. A fogyasztói társadalomban az élelmiszer áruvá vált, amelyet iparszerűen, jó minőségben, gazdaságosan kell előállítani, elosztani (azaz tartóssá és szállíthatóvá tenni). És persze "gyönyörűséges" csomagolásokba adagolni - hiszen az önkiszolgáló boltokban, szupermarketekben az eladók helyett a csomagolás hivatott a terméket kimérni, kínálni, eladni. A fogyasztó vásárláskor ugyan nem láthatja, szagolhatja a csicsás Tetra Pak dobozba vagy a fóliába gyömöszölt élelmiszerét - de elvárják tőle: higgye csak el, amit róla a reklám búg és amit a termékismertető mond. Ha mond...

Az adalékok használata elsősorban a gyártóknak szükséges. Számukra hasznos is, hiszen az adalékok:

• a terméket tetszetőssé, jobban eladhatóvá teszik (színezékek, fényező-, zseléző anyagok),
• új termékcsoportokat juttatnak a piacra ("light"-termékek) - segítenek leplezni a minőségi hibákat (ízfokozók, édesítőszerek, aromák),
• olcsóbbá teszik a termelést, hiszen a vegyipar szintetikus adalékaival drága alapanyagokat lehet kiváltani,
• növelik a termék elállóságát, térfogatát (tartósítószerek, tészta-kelesztőszerek, pelyhesítők),
• a termékbe építve vághatóvá teszik a vizet (pl. a parízer)

Igaz, hogy a friss, vegyszermentes élelmiszer-alapanyagok egészségesebbek és olcsóbbak, mint az agyonfeldolgozott, agyoncsomagolt társai - az iparnak és kereskedelemnek azonban ez utóbbiak hozzák a nagy forgalmat (hasznot). Logikus, hogy a reklámmilliárdjaikat is erre költik.

Főszabályként: egy élelmiszeripari terméknél annál több adalékanyaggal számolhatunk, minél messzebbről érkezett, minél több feldolgozási műveleten esett át és minél kívánatosabbra, tartósabbra csinálták. Óvatosságot igényelnek tehát:

• a többezer kilométeren át utaztatott (nálunk csak érleltetett) déligyümölcsök,
• a félkész- illetve készételek (konzervek, mélyhűtőtt áruk)
• és a magas feldolgozottságú termékek (egyes tejipari és húsipari készítmények, édességek, "üdítő" italok).

A hazai gyenge egészségvédelmi és még erőtlenebb fogyasztóvédelmi érdekképviselet miatt az E-számok megfejtése nem látott napvilágot. Hiánypótló kiadványunkat úgy szerettük volna teljesebbé tenni, hogy felhívjuk a figyelmet az egyes problémás adalékok lehetséges egészségügyi kockázataira is. A hivatalos vélemények szerint ilyenek nincsenek is, más külföldi forrásmunkák a miénknél jóval több adalékot minősítenek problémásnak (mi 320-ból 90- et). Mi egy tudományos igénnyel írt, sokadik kiadást megért német anyaggal dolgoztunk.

Hangsúlyozzuk, hogy engedélyezett, a kisérleti szakaszban ártalmatlannak bizonyult élelmiszer-adalékanyagokról van szó. Az adalékok felhasználása is szigorú követelményekhez kötött: az engedélyezett felhasználási területeket és szinteket szabványok írják elő. Egy adalék szervezetre való tényleges hatását azonban nemcsak az egyes emberek adott egyéni érzékenysége (allergiára való hajlama) teszi kiszámíthatatlanná, hanem az is, hogy az akut tünetek több tényező eredőjeként jelentkeznek. Már a sokféle tápanyagok egymásra való élettani hatása is vitatott, hátha még bennnük különféle kémiai tulajdonságú szermaradványokkal, adalékanyagokkal keverednek. Ehhez jönnek még a külső környezeti ártalmak és az életvitel okozta problémák.

A becsült adatok szerint a magyar állampolgárok kb. 40%-a allergiás. Meggyőződésünk, hogy a lehetséges mellékhatásokra történő utalással a kívánt megelőző hatást érjük el. A termékismertetők és a füzet "összeolvasása":

• az allergiásoknak segíthet "kinyomozni", hogy a jövőben melyik adalékanyagtól kell tartózkodnia. Ehhez persze nem árt figyelni, hogy mely élelmiszereknél jelentkeznek visszatérően az allergiás tünetek. A többi a szakorvos és a labor dolga.
• a még nem allergiás fogyasztónak pedig füzetként ahhoz ad tanácsot, hogy mely élelmiszereknek lehet köze az egészséges táplálkozáshoz.

A gyanús adalékanyagokat, hiányos termékismertetőket kérjük, sziveskedjenek az illetékes Fogyasztóvédelmi Felügyelőségnek jelezni. Ha pedig az Olvasót a szövegből az egészséges életmód, a környezettudatos vásárlás "szelleme" érintette meg, keressék fel a környezetvédelmi egyesületeket.